Hogyan éltek az ősemberek

A Föld kezdetei 4,5 milliárd évre nyúlnak vissza, de az emberi evolúció csak egy aprócska szeletét teszi ki a történelemnek. Az őskor – vagyis amikor az emberi élet létezett, mielőtt a feljegyzések dokumentálták volna az emberi tevékenységet – nagyjából 2,5 millió évvel ezelőttől Kr. e. 1200-ig tart. Általában három régészeti korszakba sorolják: kőkorszak, bronzkor és vaskor.

A vadászathoz használt szerszámok feltalálásától kezdve az élelmiszertermelés és a mezőgazdaság fejlődésén át a művészet és a vallás korai példáihoz, ez a hatalmas időszak – amely nagyjából 3200 évvel ezelőtt ért véget (a dátumok régiónként változnak) – a nagy átalakulások időszaka volt. Íme egy közelebbi pillantás:

A kőkorszak

Három időszakra osztható: Ezt a korszakot a paleolitikum (vagy régi kőkorszak), a mezolitikum (vagy középső kőkorszak) és a neolitikum (vagy újkőkorszak) jellemzi, és a korai emberi őseink (akik i. e. 300 000 körül alakultak ki) által használt szerszámok, valamint a vadászat és gyűjtögetés kultúrájából a földművelés és az élelmiszertermelés kultúrájává való átalakulás jellemzi. Ebben a korszakban a korai emberek számos, mára már kihalt hominin rokonnal osztoztak a bolygón, köztük a neandervölgyiekkel és a denisovaiakkal.

A paleolitikumban (nagyjából 2,5 millió évvel ezelőtt és i. e. 10 000 között) a korai emberek barlangokban, egyszerű kunyhókban vagy sátrakban éltek, és vadászók és gyűjtögetők voltak. A madarak és vadállatok vadászatához alapvető kő- és csonteszközöket, valamint kezdetleges kőbaltákat használtak. A zsákmányt, köztük a gyapjas mamutot, a szarvast és a bölényt irányított tűzzel főzték meg. Halásztak, valamint bogyókat, gyümölcsöket és dióféléket gyűjtöttek.

A paleolitikum ősi emberei voltak az elsők, akik művészetet hagytak maguk után. Ásványok, okkersavak, égetett csontliszt és faszén kombinációit használták vízzel, vérrel, állati zsírokkal és fa nedvekkel keverve, hogy embereket, állatokat és jeleket véssenek. Kövekből, agyagból, csontokból és agancsokból kis figurákat is faragtak.

Ennek az időszaknak a vége az utolsó jégkorszak végét jelentette, amely számos nagytestű emlős kihalásához, valamint a tengerszint emelkedéséhez és az éghajlatváltozáshoz vezetett, ami végül az ember vándorlását eredményezte.

A mezolitikumban (kb. i. e. 10 000-től i. e. 8 000-ig) az emberek kis kőeszközöket használtak, amelyeket most már csiszoltak is, és néha hegyeket készítettek, amelyeket agancshoz, csonthoz vagy fához erősítettek, hogy lándzsaként és nyílvesszőként szolgáljanak. Gyakran nomád módon, folyók és más víztestek közelében táborokban éltek. Ebben az időben vezették be a mezőgazdaságot, ami állandóbb falusi letelepedéshez vezetett.

Végül a neolitikumban (nagyjából i. e. 8 000 és i. e. 3 000 között) az ősi emberek a vadászó/gyűjtögető életmódról áttértek a mezőgazdaságra és az élelmiszertermelésre. Háziasították az állatokat és gabonaféléket termesztettek. A föld felszántásához és megműveléséhez csiszolt kézi fejszéket, vésőket használtak, és elkezdtek letelepedni a síkságokon. Nemcsak a szerszámok, hanem a földművelés, a házépítés és a művészet, köztük a fazekasság, a varrás és a szövés terén is fejlődést értek el.

A bronzkor

A bronzkorban (kb. i. e. 3 000 és i. e. 1 300 között) a fémfeldolgozás terén is történtek előrelépések, amikor felfedezték a bronzot, egy réz és ón ötvözetet. A fegyverek és szerszámok készítéséhez használt keményebb fém felváltotta kőből készült elődjeit, és olyan újításokhoz járult hozzá, mint az ökör által vontatott eke és a kerék.

Ez az időszak az építészet és a művészet terén is fejlődést hozott, beleértve a fazekaskorong feltalálását, valamint a textíliákat – a ruházatot többnyire gyapjúból készültek, például szoknyák, kilkek, tunikák és köpenyek. A lakóházak átalakultak úgynevezett kerekházakká, amelyek kör alakú kőfalból és nád- vagy gyeptetős tetőből álltak, és kandallóval vagy tűzhelyekkel voltak felszerelve, és egyre több falu és város kezdett kialakulni.

A szervezett kormányzás, a jog és a hadviselés, valamint a vallás kezdetei szintén a bronzkorban jelentek meg, ami talán leginkább az ókori egyiptomiakkal kapcsolatos, akik ebben az időszakban építették a piramisokat. A legkorábbi írásos emlékek, köztük az egyiptomi hieroglifák és petroglifák (sziklarajzok) is erre a korszakra datálhatók.

A vaskor

A vas hevítésének és kovácsolásának felfedezése indította el a vaskort (nagyjából i. e. 1300-tól i. e. 900-ig). Ebben az időben a fémet értékesebbnek tartották az aranynál, és a kovácsoltvasat (amelyet a vasolvasztás megjelenésével az acél váltott fel) könnyebb volt előállítani, mint a bronzot.

Az acélszerszámok és -fegyverek tömeggyártásával párhuzamosan az építészet is tovább fejlődött: a kezdetlegesebb hegyi erődökhöz négyszobás házak, némelyikben istállókkal az állatok számára, valamint királyi paloták, templomok és egyéb vallási építmények csatlakoztak. A korai várostervezésre is sor került: a kövezett vagy macskaköves utcák mentén lakóházak tömbjeit emelték, és vízvezetékrendszereket építettek ki.

A mezőgazdaság, a művészet és a vallás mind kifinomultabbá vált, és elkezdtek kialakulni az írásrendszerek és az írásos dokumentáció, beleértve az ábécét is, ami a korai történelmi korszak kezdetét jelentette.