Miért kék a legtöbb farmer?

A farmerstílusok jönnek-mennek, de a ruhadarabok néhány jellemzője évtizedek óta állandó. Legyen szó szűk vagy ultrabőrtarisznyás farmerről, a legtöbb farmerben fémszegecsek, apró zsebek és kék farmeranyag található. A kék szín furcsa választásnak tűnhet egy olyan nadrág esetében, amelyet sokan minden nap viselnek, de jó oka van annak, hogy ez lett a szabvány.

A Reader’s Digest szerint a kék volt a farmer alapszíne már azelőtt, hogy Levi Strauss 1873-ban szabadalmaztatta a szegecsekkel ellátott munkásnadrágokat. Forró víz hatására a legtöbb színezék átjárja a szövetet, és a szálakban megköt. Ez nem így van az indigófestékkel. Az indigó a szálak külső oldalához tapad, és forró vízben a festék fokozatosan elhalványul, ahelyett, hogy mélyebbre szivárogna az anyagba. Ahogy az indigó kimosódik, apró mennyiségű fonalat visz magával.

Ez az eredmény nem lenne kívánatos a kényesebb ruhadaraboknál, de a farmer esetében tökéletesen működik. Az anyag eleve olyan merev, hogy néhány szál elvesztése nem teszi tönkre. Inkább néhány forró mosás lágyabb, kopottas érzetet ad az anyagnak, amit sokan nagyra tartanak a kedvenc farmerjukban. Mivel a régi kék farmerek még akkor is erősek maradnak, amikor egyre kényelmesebbé válnak, a 19. században sok munkás kedvenc nadrágja volt.

A legtöbb farmer ma már szintetikus indigófestékkel készül, és még mindig úgy készül, hogy minél tovább birtokolja, annál puhább lesz. Egy jó mosás segíthet a strapabíró farmerek betörésében, de lehet, hogy érdemes várni azzal, hogy a vadonatúj párját bedobja a mosógépbe. Az első mosás előtt néhány hónapig viselt farmerek kevésbé egyenletesen fakulnak, mint az azonnal mosott farmerek. Ez a viselőre jellemző, egyedi fakítási mintázatot eredményez, amit érdemes figyelembe venni, ha fontos, hogy a nadrágodnak egyedi megjelenést adj.