Miért ásítunk?

Az ásítás szabályozza az agy hőmérsékletét, enyhíti a fülnyomást, és felébreszt minket, ha álmosak vagy unatkozunk. A túlzott ásítás ugyanakkor az alváshiány jele.

Érzed, hogy közeledik. A késztetés, hogy elnyomjuk, valós. Végül is, a következményei messzemenőek – a fáradtnak és alváshiányosnak tűnéstől kezdve az unalomig, sőt a gorombaságig. Sajnos nincs mód arra, hogy visszatartsa az ásítást, miközben szaporán fújja ki a levegőt – vagy megpróbálja a keze mögé rejteni.

Mindannyian ásítottunk már olyan időpontban, ami társadalmilag nem elfogadható. A professzor előadása közben, a menedzserünkkel folytatott Zoom-híváson, vagy a családunkkal a vacsoraasztalnál. Még akkor is, amikor társadalmilag elfogadható, azaz amikor felébredsz és lefekszel éjszakára, az ásításnak még mindig megvan az a bélyege, hogy nem vagy a legjobb önmagad.

Miért ásítunk tehát, ha ez egy olyan társadalmi jelszó, amelyet a legjobb esetben a fáradtság jelének, a legrosszabb esetben pedig tiszteletlenségnek tartanak (különösen a hindu kultúrában)? Talán meglepődik, ha meghallja, hogy a tudomány az ásítást, legalábbis mérsékelt mennyiségben, az emberi természet jóindulatú részének tekinti. Olvasson tovább, hogy többet megtudjon.

Mi az ásítás? Az ásítás tudománya

Bármilyen egyszerű is az ásítás, többről van szó, mint ami látszik. Robert R. Provine, az ásítás úttörő kutatója egyszer azt írta, hogy az ásítás „a legkevésbé értett, általános emberi viselkedés”. A kutatók még most, majdnem 40 évvel később is keresik a választ az ásítás miértjére és hogyanjára.

Bár az ásítás hasonlíthat a mély lélegzetvételhez – hosszú, mély belégzésre nyitjuk ki a szánkat, mielőtt a levegőt kiengednénk -, a kettő nem egy és ugyanaz. A tudósok fiziológiai különbségeket figyeltek meg a szívritmusban, a légzésszámban, a tüdő térfogatában és más kapcsolódó szervekben.

Az ásításnak is különböző típusai vannak:

• Igazi ásítás: Más néven „pihenő ásítás” és „spontán ásítás”, ezek az ásítások általában akkor történnek, amikor álmos, unatkozik vagy ellazul. Kiválthatja őket a szorongás is.
• Feszültség okozta ásítás: Más néven „agresszív ásítás”, „érzelmi ásítás” és „szociális ásítás”, ezek jellemzően konfliktusos vagy izgalmas helyzetekben jelentkeznek.

Mint látható, az ásítás típusa a kiváltó okoktól függ, ami elvezet minket a kérdéshez: „Miért ásítunk?”.

Miért ásítunk?

Általában naponta körülbelül 20-szor ásítunk. A legtöbb ásítás az ébredés utáni és a lefekvés előtti pillanatokban történik.

A tudósok kiderítették, hogy az ásítás közvetlenül kapcsolódik a hőszabályozáshoz (ahogyan a testünk szabályozza a maghőmérsékletét). Az ásítás egy olyan agyi hűtési mechanizmus lehet, amely képes kivédeni a testhőmérséklet emelkedésével és a szellemi teljesítőképesség ezzel összefüggő csökkenésével tipikusan összefüggésbe hozható szubjektív álmosságot. Az unalomhoz is kapcsolódik (ez nem meglepő!), és különböző arousal mechanizmusok révén ébreszt fel minket, amelyeket hamarosan elmagyarázunk.

A túlzott ásítás, azaz a napi 20-nál többszöri ásítás jellemzően alvási adósságot jelez – az elmúlt 14 napban kihagyott alvásmennyiséget az alvásigényünkhöz képest. Az alvási adósság rontja az ébrenlét közbeni érzéseket és funkciókat – szerencsére ez egy olyan adósság, amit vissza tudsz fizetni. (Az alvási adósságról és arról, hogy a RISE alvás- és energiaalkalmazás hogyan segíthet visszatalálni a helyes útra, itt olvashat bővebben).

Az alábbiakban részletezzük, hogy milyen különböző okok miatt ásítozunk.

1. Szabályozza a belső hőmérsékletet

Akárcsak egy számítógép processzora, az agy is intenzív hőt termel a test minden szervéből. Sajnos az agy funkcióinak nagy része hőmérséklet-érzékeny, a magas hőmérséklet pedig sejtkárosodással jár. Ez teszi a hőszabályozást – az optimális agyi hőmérséklet bizonyos tartományon belül tartását hűtési mechanizmusok segítségével – túlélésünk szempontjából kulcsfontosságúvá. Egy kevésbé súlyos megjegyzés: minél melegebb az agyunk, annál álmosabbnak érezzük magunkat, ami megmagyarázza, hogy láz alatt miért hajlamosak vagyunk olyan sokat aludni.

A Journal of Neuroscience and Biobehavioral Reviews című folyóiratban Guggisberg és munkatársai által publikált tanulmány szerint az ásítás potenciális agyhűtő mechanizmusként szolgál a sejtkárosodás elhárítására és az ébren tartásra. Minél hűvösebbnek érzi magát, annál kevésbé valószínű, hogy elbóbiskol.

Amikor ásítasz, az arcizmaid összehúzódnak és ellazulnak. Ez fokozza a nyak, a fej és az arc vérellátását, ami elősegíti a hő jobb eloszlását és csökkenti az agy hőmérsékletét. Ha kinyitja a száját, hogy beszívja a környezeti levegőt, az is segít lehűteni az agyát. Ha pedig azon kapod magad, hogy ásítás közben könnyezel, tudd, hogy ez csak egy újabb módja annak, hogy kiereszd a gőzt, vagy ebben az esetben a hőt a fejedből.

Egy papagájok bevonásával végzett vizsgálat kimutatta, hogy amikor a környezet hőmérséklete megemelkedett, az ásítás gyakorisága is megnőtt. Andrew Gallup és munkatársai egy másik tanulmányában meleg vagy hideg csomagot helyeztek emberi kísérleti személyek homlokára. Megfigyelték, hogy a hideg csomag csökkentette a fertőző ásítás arányát, míg a meleg növelte azt.

2. Távol tartja az unalmat és az álmosságot

Ha unatkozunk vagy fáradtak vagyunk, hajlamosak vagyunk ásítani. Íme, hogyan működik az ásítás mint az agyat aktiváló ébresztési mechanizmus:

Amikor a környezeted már nem elég érdekes ahhoz, hogy lekösse a figyelmedet, vagy az agyad hőmérséklete magasabb a normálisnál, az alvásgeneráló rendszer életre kel, és álmossá tesz.
Ekkor az agyadnak választania kell az ébrenlét vagy az alvás között. Ha az előbbi mellett dönt, akkor ásítást vált ki. Amikor az emberek ásítanak, a szívritmusunk jelentősen megemelkedik, ami az éberségi szint megugrására utal.
Az ásítás fizikailag is stimulálja a nyakban található nyaki nyaki verőereket. Ez fokozza az éberséget és az éberséget, így éberebbnek érezzük magunkat.
Mint láthatod, az ásítás a tested reakciója arra, hogy segítsen öntudatodnál maradni olyan passzív, kevés interakciót igénylő tevékenységek során, mint például egy unalmas megbeszélés végighallgatása vagy hosszú távú vezetés. Kutatások szerint hajlamosak vagyunk többet ásítani, ha ismételten unalmas ingereket nézünk, szemben az érdekesebbekkel.

3. Felébreszt minket

Ahogy korábban említettük, az álmosság magasabb hőmérséklettel és unalommal jár. Mivel az ásítás csökkenti a testmaghőmérsékletünket és fokozza az ébredési szintünket, az ásítás az egyik módja annak, hogy felébredjünk, ha fáradtak vagyunk. Ez az oka annak is, hogy kora reggel annyit ásítunk, hogy lerázzuk magunkról az utolsó álmatlanságot, és a lefekvés előtti pillanatokban, mint egy utolsó kísérletet az öntudatra, mielőtt lefekszünk.

Amikor ásítunk, hajlamosak vagyunk testünk különböző részeit is megnyújtani – gondoljunk csak a tüdőre, az izmokra és az ízületekre. A nyújtás elősegíti a véráramlást és javítja az oxigénszintet, mindkettő segíthet abban, hogy éberebbnek érezzük magunkat. Ezek a hatások még kifejezettebbek, ha rövid ideig (nagyjából két percig) tartjuk a nyújtást.

4. Enyhíti a fülnyomást

Mint azt bárki tudja, aki már ereszkedett repülőn, a légnyomás gyors változása a füldugulás kellemetlen érzéséhez vezethet.

Az ásítás segít enyhíteni a fülnyomást azáltal, hogy megnyitja a fület a torok hátsó részével összekötő eustachiánus csöveket. Ezáltal a fülében lévő légnyomás kiegyenlítődik a környező légnyomással.

Érdekes módon a nyelés is megnyitja az eustachi csövet. A tudósok ezért úgy vélik, hogy a fülnyomás enyhítése csupán másodlagos funkciója az ásításnak.

5. Enyhíti a légszomj érzését

Ha szorongás vagy stressz miatt hiperventillálsz, a szervezeted az ásításhoz folyamodhat.

A hiperventilláció során úgy gondolod, hogy több levegőre van szükséged, ezért a mély belégzés. Az ásítás átmozgatja a felső légutak izmait, hogy kiszélesítse az átmérőjét. A tüdő térfogata is 300-400%-kal megnő. Ráadásul az ásítás kitágítja a bordakosarat, ami azt üzeni az agyadnak, hogy elég oxigént szívtál be ahhoz, hogy ne érezd többé légszomjat.

Miért fertőző az ásítás?

Ha látod, hallod, olvasod vagy akár csak gondolsz arra, hogy valaki más ásít, szinte mindig te is ásítasz. Ezt nevezik „fertőző ásításnak”.

Ez elgondolkodtat: „Miért fertőző az ásítás?”.

A mögötte álló pontos tudomány még nem teljesen ismert. Az idegtudósok azonban azt gyanítják, hogy az ásítás ragályos, ami a szociális empátia egyik jelzője. Az agyban található tükörneuronok feltehetően a ragályos ásítás mögött álló mechanizmust jelentik. Ezek az idegsejtek a körülöttünk lévő emberekhez igazítják a cselekedeteinket. Tehát ha látod, hogy mások ásítanak, akkor nagy valószínűséggel te is kénytelen leszel ásítani, még akkor is, ha nem unatkozol vagy fáradt vagy.

Egy nemrégiben készült tanulmány megállapította, hogy az erős társas kötődések (például barátok és családtagok) esetében nagyobb az ásítás fertőzőképessége, mint a gyengéknél (gondoljunk az ismerősökre és az idegenekre). De ez a jelenség nem csak az emberekre korlátozódik. Egyes főemlősök is tapasztalják.

A PLoS One folyóiratban megjelent tanulmány például azt mutatta, hogy a bonobók (egy majomfaj) a rokonok és barátok között nagyobb mértékű ásítás-kontakciót mutatnak. Egy másik, Campbell és de Waal által végzett tanulmány felfedezte, hogy a csimpánzok a csoporton belüli-csoporton kívüli előítéletet mutatnak a fertőző ásításban. Ez azt jelenti, hogy az állatok nagyobb valószínűséggel ásítanak, ha olyan videoklipeket látnak, amelyeken ismerős egyedek ásítanak, mint ismeretlenek.

Érdekes módon a nők nagyobb fokú ásítás-kontakciót mutatnak, mint a férfiak. A tudósok szerint ez azért lehet, mert a gyengébbik nem általában empatikusabb, mint a hímek.

A másik oldalról viszont bizonyos neurológiai rendellenességek, amelyek hatással vannak a szociális készségekre, azt jelenthetik, hogy kevésbé hajlamosak a fertőző ásításra. Tudományos bizonyítékok szerint például a skizofréniában és autizmusban szenvedő embereknél alacsonyabb az ásítás átvitelének aránya. Ehhez kapcsolódóan az empátiát nélkülöző pszichopata egyének viszonylag immunisak a fertőző ásításra. A 4-5 év alatti gyerekek szintén nem gyakorolják a ragályos ásítást, mert az agyuk még nem fejlődött ki teljesen.

A fertőző ásítás másik lehetséges társadalmi funkciója a túlélési mechanizmus lehet. Ha látunk valakit ásítani, tudat alatt azt gondoljuk, hogy az illető kiszívja a levegőt abból a térből, ahol éppen tartózkodunk, és ez arra késztet bennünket, hogy ásítsunk, hogy megkapjuk a magunk oxigénjének megfelelő részét. Egy New York Times-cikkben Dr. Gallup szerint a ragályos ásítás a csoporton belüli „összehangolt izgalom elősegítésének” egyik módja is lehet. Ez gyorsabban figyelmezteti őket a külső fenyegetésekre a fokozott védelem érdekében.

‍Azért ásítunk, mert oxigénre van szükségünk?

Évszázadokon át tévesen azt hittük, hogy azért ásítunk, mert a szervezetünkben alacsony az oxigénszint. Úgy gondolták, hogy a tüdőlégzéssel kiűzzük a „rossz, szén-dioxidban gazdag levegőt”, és javítjuk az agy oxigénellátását.

Provine és munkatársai 1987-ben megcáfolták ezt az elméletet. Bár nem egy új tanulmány, egy úttörő felismerést tárt fel: A több oxigén vagy szén-dioxid belégzése nem változtatta meg az ásítás gyakoriságát. Ennek van értelme, hiszen a méhen belül születendő babák akkor is ásítanak, ha a tüdejük még nem teljesen kifejlődött.

Miért ásítunk annyit? Mennyi a túl sok?

Általában naponta körülbelül 20-szor ásítunk. A legtöbb ásítás az ébredés utáni és a lefekvés előtti pillanatokban történik.

A The Mystery of Yawning in Physiology and Disease című könyv az alvás két törvényét – az alvási adósságot (az alvás homeosztatikus folyamat része) és a cirkadián ritmust (a belső testórát) – használja fel a jelenség magyarázatára:

• Ébredés után reggeli alvási tehetetlenséget tapasztalunk. Ezt nevezik ébredéskori álmosságnak is, amelyben az ásítás tetőzik. Ha alvási adósságot hordoz, az alvási tehetetlenség valószínűleg a szokásosnál is intenzívebb. Ez azt is jelentheti, hogy gyakrabban ásítozol.
• Az alvási tehetetlenségen túl az ásítás gyakorisága fokozatosan emelkedik a nap folyamán, ami az alvási nyomás nappali felhalmozódását utánozza. A délutáni ásításokban is van egy enyhe kiugrás, ami összefüggésben lehet a délutáni cirkadián energiamélyedéssel, ami mindenkivel előfordul. Ha alváshiányos vagy, akkor jó eséllyel te is gyakrabban ásítasz.
• Lefekvés előtt, különösen az elalvás előtti három órában még többet ásítasz. A tudósok elmélete szerint ez azért lehet, mert az alvási nyomás a tetőfokán van. Ismétlem, az alvási adósság fokozza az alvási nyomást, ami viszont összefüggésbe hozható az ásítás nagyobb gyakoriságával.

Az, hogy mennyit és mikor ásítasz, a kronotípusoddal, azaz az ideális alvás-ébrenlét preferenciáiddal is összefügg. (Itt részleteztünk mindent, amit a kronotípusokról tudni kell.)

A kronotípusokat korai kronotípusokra (korán kelők), késői kronotípusokra (éjszakai baglyok) és köztes kronotípusokra (mindenki a kettő között) osztják.

Az éjszakai baglyok átlagosan gyakrabban ásítanak, mint a korán kelő madarak. Míg a késői kronotípusúak nappal többet ásítanak, és kevesebbet kora este, addig a korai kronotípusúak nappal ritkábban ásítanak, és többet este. A kutatók kiemelték, hogy a kronotípusok közötti eltérő gyakoriság alátámasztja annak lehetőségét, hogy a cirkadián ritmus befolyásolja az ásítást.

A kutatók egyelőre nem ismerik a teljes igazságot arról, hogy az ásítás, az alvás és a cirkadián ritmus hogyan függ össze. Azt azonban tudják, hogy az álmosság és az alvás közelsége határozza meg, hogy egy nap mennyi ásítás történik.

Orvosi szempontból a túlzott ásítás agykárosodás következménye lehet. Gondoljon olyan neurológiai egészségügyi problémákra, mint a szklerózis multiplex (MS), az epilepszia, a migrén és a stroke. Egy 60 szklerózis multiplexben szenvedő beteg bevonásával végzett kis létszámú vizsgálat során kiderült, hogy a résztvevők több mint egyharmada úgy érezte, hogy a tünetei javultak az ásítás után, és majdnem felüknél a megkönnyebbülés több percig vagy tovább tartott az ásítás után. Bizonyos mentális egészségi állapotok, például a krónikus stressz és a szorongás, valamint az alvászavarok, például az obstruktív alvási apnoe is kiválthatják a túlzott ásítást.

Ha úgy találja, hogy a szokásosnál sokkal többet ásít, a legjobb, ha beszél egy egészségügyi szakemberrel, hogy azonosítsa a kiváltó okot.

A legtöbb esetben azonban a túlzott ásítás az alváshiány biztos jele.

Más szóval, az ön érdeke, hogy alacsonyan tartsa az alvási adósságot, és a cirkadián ritmusához igazodva csillapítsa az ásítást. Ebben segíthet a RISE alkalmazás. Az alvás képernyőn mutatja az alvási adósságodat, így tudod, hogy miért ásítasz többet a szokásosnál, vagy miért nem.