Mi az a vízkerék?
Vegyük például a folyóvizet. Az emberek már hosszú évek óta használják ennek az erőforrásnak az erejét. Ma közelebbről megnézünk egy olyan találmányt, amelyet a folyóvíz hajt. Az évek során számos fontos feladatban segítette az embereket. Ősi gyökerei vannak, de alig több mint egy évszázaddal ezelőttig használták. Mi volt ez? Természetesen a vízikerék!
A vízkerekek az áramló vagy zuhanó víz energiáját alakítják át energiává. Ezt az energiát aztán más feladatokra lehet felhasználni. Látott már valaha vízkereket? Ha igen, akkor tudod, hogy ezek általában fából vagy fémből készült nagy kerekek. Külső peremük mentén sok lapát vagy vödör található. Ezek segítenek megragadni a mozgó víz erejét.
A vízkerekek általában függőlegesen (fel-le) állnak. Ahogy forognak, egy tengelyt mozgatnak, amely vízszintesen (egyik oldalról a másikra) fekszik. A tengely az energiát egy meghajtószíjra vagy fogaskerékre továbbítja. Ezek aztán egy olyan mechanizmust működtetnek, amely egy feladatot hajt végre.
Milyen régiek a vízikerekek? Először az ókori görögök készítették őket több mint 3000 évvel ezelőtt. Egész Európában elterjedtek, és a középkorban már széles körben használták őket. A vízszintes vízkereket külön-külön Kínában találták fel valamikor az i. sz. 1. században.
Ma is használják ezeket a gépeket? Általában nem. Azonban még a 20. század elején is használták őket. Vízikerekeket azonban még mindig láthatunk működés közben. Gyakran részei a történelmi kiállításoknak az Egyesült Államok múzeumaiban.
Hogyan használták a vízikereket a múltban? Néhányat a malmok mellé építettek, hogy segítsék a liszt őrlését. Másokat papírmalmok közelében építettek, hogy segítsenek a fát péppé őrölni a papírgyártáshoz. A vízkerekeket számos más célra is használták. Ezek közé tartozott a vas kalapálása, az érc zúzása és a szövetek készítéséhez szükséges rostok előkészítése.
A vízkerék működéséhez áramló vagy esővízforrásra van szükség. Ezek lehetnek patakok vagy kisebb folyók. Alkalmanként speciális tavakat – úgynevezett malomtavakat – építettek egy folyó patak felduzzasztásával. A tótól a vízkerékhez egy speciális csatorna – a malomcsatorna – vezet. Így az áramló vízhez bármikor hozzá lehetett férni.
