Kaki gyümölcsöt (datolyaszilva) hogy kell enni

A datolyaszilva, amelyet néha sharoni gyümölcsnek is neveznek (ezt a kissé szerencsétlen nevet adták egyik fajtájának az izraeli termesztők), sok csodát rejt magában. A datolyaszilva béta-karotinban és ásványi anyagokban, például nátriumban, magnéziumban, kalciumban és vasban gazdag, és tanulmányok szerint 100 grammonként kétszer annyi élelmi rostot tartalmaz, mint az alma, valamint több fenolos vegyületet, amelyekről úgy gondolják, hogy védelmet nyújtanak a szívbetegségek ellen.

Kaki gyümölcsöt (datolyaszilva) hogy kell enni

Az íze is finom – feltéve, hogy tudod, mit veszel, és a megfelelő pillanatban eszed meg. Manapság főként Kínában, Koreában és Japánban termesztik, de Amerikában, Dél-Európában, sőt még Nagy-Britanniában is megtalálható (ahol 1629 óta termesztik datolyaszilva néven). A datolyaszilva két fő fajtája létezik: a fanyar, gyakran hachiya néven emlegetett, és a nem fanyar, vagy fuyu.

Tudni kell, hogy melyik fajtával van dolgunk: míg a nem fanyar fajták már alig érett állapotban is fogyaszthatók, szilárdan és ropogósan, addig a fanyar fajták – gazdagok, édesek, fűszeresek – a teljes érésig savanykásan savanykásak. Szerencsére nem nehéz megállapítani, mikor érett a hachiya kaki, ami több hétig is eltarthat: olyan puhának kell lennie, hogy édes, szinte kocsonyás húsa gyakorlatilag kiszakad a héján. (Az érést meggyorsíthatjuk, ha a datolyaszilvát egy almával együtt egy papírzacskóban hagyjuk, ami extra etilént termel a gyümölcs megpuhulásához).

Ami az étkezést illeti, a friss fuyus általában elég kemény ahhoz, hogy almához hasonlóan felszeleteljük és rágcsáljuk (ha úgy tetszik, hámozzuk meg, de a héja tökéletesen ehető); salátákba vagy süteményekbe és tortákba sütve is jól használható. A hachiyák viszont gyakran túl puhák ahhoz, hogy beleharapjunk anélkül, hogy „felrobbannának”: jobb, ha félbevágjuk őket, és a húsukat kanalazzuk ki, vagy lekvárba vagy kompótba tesszük.

Copyright © All rights reserved. | CoverNews by AF themes.