Hogy dorombolnak a macskák
Senki sem tudja biztosan, miért dorombol a házimacska, de sokan úgy értelmezik a hangot, hogy az elégedettséget sugallja. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy a gége (hangszalag), a gégeizmok és egy idegi oszcillátor is szerepet játszik a dorombolásban.
A cicák néhány napos korukban tanulnak meg dorombolni. Az állatorvosok szerint ez a dorombolás azt üzeni a „mamának”, hogy „jól vagyok” és hogy „itt vagyok”. Ez egyfajta kötődési mechanizmust is jelez a cica és az anya között.
Ahogy a cica felnőtté válik, a dorombolás folytatódik. Sokak szerint a macska elégedettségből és örömből dorombol. De a macska akkor is dorombol, ha sérült és fájdalmai vannak. Dr. Elizabeth Von Muggenthaler szerint a dorombolás, az alacsony frekvenciájú rezgésekkel, egy „természetes gyógyító mechanizmus”. A dorombolás összefüggésbe hozható a csontok erősítésével és helyreállításával, a fájdalom enyhítésével és a sebgyógyulással.
A dorombolás a házimacskák egyedi hangi jellemzője. Azonban a Felidae család más külső fajai is dorombolnak: a bobcat, a gepárd, az eurázsiai hiúz, a puma és a vadmacska. Bár egyes nagymacskák, például az oroszlánok is doromboló hangot adnak ki, a tanulmányok szerint az oroszlán, leopárd, jaguár, tigris, hópárduc nem valódi tudnak úgy dorombolni mint a házimacskák.
A dorombolást az különbözteti meg a többi macskahangtól, hogy a teljes légzési ciklus (belégzés és kilégzés) során keletkezik. Más hanglejtések, mint például a „nyávogás”, a kilégzésre korlátozódnak.