Hogyan működnek a söröshordók

Akár büszkén áll egy parti közepén, akár diszkréten rejtőzik egy kocsma hátsó szobájában, a hordó a sör számára a legmegfelelőbb edény. Éppen ezért évente több mint 240 millió liter sört adnak el hordókban. Elvégre mi lehetne jobb módja annak, hogy az értékes folyadékot mozgassuk, mint egy nagy, kerek hordó, amelyet gurítani, rakosgatni és csapolni lehet? Nem kell aggódni az üvegkupakok vagy a törött üveg miatt; a hordó hihetetlenül tartós, nem igényel kupakot, és teljesen újrahasznosítható [forrás: Beer Institute].

De mi történik egy hordó belsejében? Míg a sörösüvegek átlátszóak, a hordók semmit sem árulnak el a sötét belsejükben kialakult bonyolult és kényelmetlen kémiai fegyverszünetről, sem a technológiáról, amely működésüket biztosítja. Amikor egy partin megnyomjuk a hordó csapját, vagy amikor a bárban rendelünk egy korsó sört, természetesnek vesszük, hogy a sör a megfelelő arányban fog folyni a hab, a szénsav, a hűvösség és az ízek tekintetében. Az igazság azonban az, hogy a tökéletes egyensúly eléréséhez rengeteg gondolat szükséges.

A hordó az egyszerű hordó egy díszes változata. A gyárban egy rozsdamentes acéllemezt hengerré sodornak és összehegesztik. Ezután a henger középpontjánál egy sor bordát préselnek bele a merevség növelése érdekében. Ezután a felső és alsó acéllemezeket kivasalják, és szintén a helyükre hegesztik. A szóban forgó acél, amely króm, nikkel, mangán és számos más elem különleges ötvözete, azért használatos, mert tisztán hegeszthető, sima illesztést hagyva maga után – ez nagyon fontos egy élelmiszeripari tartály esetében, mivel nem szeretnénk, ha a baktériumok megtelepednének a durva felületeken. [forrás: nickelinstitute.org]

A hordó légmentessége hihetetlenül fontos — ez akadályozza meg, hogy a sör lapos és íztelen legyen. A sörnek mégis ki kell jönnie valahol, ezért van a lándzsa. A lándzsa egy hosszú fémcső, amely majdnem a hordó aljáig ér. Háborús neve ellenére a lándzsa lényegében egy nagy fémszívószál, amelyen keresztül a sör felfelé haladhat a hordó aljáról, és a tetején lévő csapon keresztül távozhat [forrás: nickelinstitute.org].

De mik is azok a csapok, és miért nem hajlandóak az angol és az amerikai sörök ugyanabból a csapból kijönni? Erre mindjárt rátérünk. Most pedig nézzük meg, miért nem minden hordó egyforma.

A söröshordók típusai

Amikor egy kocsma megrendeli a csapolt sörkészletét, általában egy teherautónyi szabványos hordót, úgynevezett „félhordót” szállítanak. A félhordó egyben a kerti hordó is, amelyet általában egy nagy vödör jégbe fészkelnek be egy diákszövetségi bulin. Azért hívják félhordónak, mert a „hordó” az import- és exportstatisztikákhoz használt jogi mértékegység. Az Egyesült Államokban egy hordó definíció szerint 31 gallon (117 liter) erjesztett ital. Tehát, ahogy azt már kitalálhatták, egy fél hordó ennek a mennyiségnek a felét tartalmazza – valahol 14 és 16 gallon (53-60 liter) között, vagy egy kellemesebb mértékegység szerint 124 pint (117 metrikus pint). Ez valamivel nagyobb, mint az 50 literes (13 gallonos) szabványos európai hordó. Töltse meg mindkét fajta hordót sörrel, és máris egy körülbelül 160 font (73 kilogramm) súlyú tárgyat kap. Ezzel szemben egy üres fél hordó magányos, de aligha tartalmatlan tárgy, amely körülbelül 30 font (14 kilogramm) súlyú [forrás: Wayland Works].

Ha egy kisebb buliban vagy, ahol az emberek nem ugranak meztelenül a medencébe és nem spriccelik borotvahabbal valaki autóját, akkor egy civilizáltabb edénnyel találkozhatsz — a negyed hordóval, más néven „póni hordóval”. Azért hívják póni hordónak, mert a pónikhoz hasonlóan a negyed hordó is kicsi, de még így is elfér benne 41 kilogramm sör. [források: Wayland Works, Word Detective].

A nyugodt vacsorapartikra ott van a kifinomult és aerodinamikus „torpedóhordó” (vagy „hatodik hordó”), amely valamivel több mint 5 gallon (19 liter) sört tartalmaz. A baráti estékhez pedig ott van a nagyon visszafogott „mini hordó”, amelyet szeretettel „bubba” néven emlegetnek, és amely kellemes 10 és fél pintet (10 metrikus pint) biztosít, amellyel el lehet tölteni a futballmeccset. Végül, de aligha utolsósorban a Beer Ball, egy műanyag gömb, amely 5 gallont (19 liter) bölcsőzik karcsú belsejében [forrás: Micromatic].

A sörkultúra peremén más, rejtettebb edények is lapulnak. A Cornelius, vagy „corny” hordó az az alapvető üdítős doboz, amelyet a gyorséttermekben a felszolgálók állandóan cserélgetnek. A 19 liter (5 gallon) folyadék befogadására alkalmas corny hordót a házi sörfőzők már régen a céljaikhoz ideális edényként azonosították. [forrás: Brew Ware].

Minden hordónak, méretétől és stílusától függetlenül, ugyanazzal a létfontosságú kérdéssel kell foglalkoznia: hogyan lehet a sört kiszedni. A következő oldalon arról beszélünk, hogy ez az egyszerűnek tűnő probléma milyen összetett kihívásokat jelent.

Söröshordó nyomás alá helyezése

Az acélhordók úgy vannak kialakítva, hogy ellenálljanak a nyomásnak, mind kívülről, mind belülről. Egyes söröshordóknál (hordók, minihordók, torpedók és sörgolyók) a kifolyócső gyakran az edény alján van, és a gravitáció kinyitáskor a csapból kényszeríti ki a sört. Az átlagos hordók esetében azonban a csap a tetején van. Mitől dacol a sör a gravitációval, és emelkedik ki a csapból? Egy szóval: a nyomás. De ezt a nyomást létrehozni nem egyszerű dolog [forrás: Wayland Works].

Amikor az emberek a söröshordókban lévő nyomásról beszélnek, akkor a sör felszínére gyakorolt erőre gondolnak, amely a sört a lándzsán keresztül felfelé kényszeríti. Az, hogy mi gyakorolja ezt a nyomást, eltérő lehet. Az átlagos party-hordókban – megfelelő módon – „party-pumpát” használnak. A partiszivattyúk egyszerűek és olcsók. Csak néhányszor kell pumpálni, és ez elegendő nyomást épít fel ahhoz, hogy egy korsó sört felnyomjon és kihozza a csapból. De amit a hordóba pumpálsz, az levegő, és a levegő egyik összetevője az oxigén. A tüdőnk szereti az oxigént, de a sör nem igazán. Az oxigén hajlamos destabilizálni a sörben lévő összetett ízeket és aromákat, miközben elnyeli a szénsavtartalmat. Ez azt jelenti, hogy egy-két nap alatt a hordó tartalma egyszerre lesz íztelen és lapos. Ez nem probléma egy jól látogatott partin, de nem is megoldás egy olyan kocsma számára, ahol hetekig vagy hónapokig tarthat, amíg egyetlen hordó sör elfogy [forrás: Brew Ware].

Ezért néhány okos sörbarát kitalálta, hogy a hordó belsejében a nyomást úgy tartják fenn, hogy a hordóba állandó sebességgel nyomás alatt lévő CO2-t vagy nitrogént juttatnak. Ez persze azt jelenti, hogy kéznél kell lennie egy tartálynyi anyagnak. A szén-dioxid önmagában elég jól működik, és egyes sörök esetében a CO2 nitrogénnel kombinálva még jobb. Az egész a sör természetes szénsavtartalmának fenntartásáról szól – és a szénsavtartalom … CO2. Amikor tehát a nyomás alatt lévő CO2 feloldódik a sörben, csak még többet adunk hozzá abból, ami már ott van.

De lehet túl sok is a jóból. A túlzott szénsavtartalom a sört egy nagy pohár pezsgővé változtathatja. Ezért lehet olyan hasznos a nitrogén: A CO2-hez hasonlóan többé-kevésbé íztelen és szagtalan, de a CO2-vel ellentétben nem oldódik könnyen a sörben. A két gáz megfelelő keveréke képes fenntartani a sör természetes szénsavtartalmát anélkül, hogy felborítaná az ízek és aromák egyensúlyát [forrás: Wayland Works].

Oké, de hogyan tartod nyomás alatt a hordó tartalmát (a sört és a gázt), és hogyan engeded ki a sört anélkül, hogy ez a nyomás elveszne? Itt jönnek a képbe a csapok és a csatlakozók.

Sörcsapok és csatlakozók

A csap egy egyirányú szelep, amely kinyitva lehetővé teszi a sör távozását, de nem enged vissza semmit. Természetesen a kilépő sörrel együtt bizonyos mennyiségű nyomás is elvész, és ezért a hordót újra nyomás alá kell helyezni vagy levegővel (egy partipumpán keresztül), vagy valamelyik divatos gázzal. De ha CO2-t vagy nitrogént használsz a hordó nyomás alá helyezéséhez, nem akármilyen csap lesz megfelelő. Szükséged van egy csatlakozóra.

A csatolók olyan csapok, amelyeket gázzal nyomás alá helyezett hordókhoz terveztek, és mivel a különböző söröknek különböző nyomásszintekre van szükségük, hétféle csap létezik. Az amerikai sörök a D rendszert követik, a német sörök az A rendszert, a Bass és az Anchor Steam a G rendszert, és így tovább [forrás: Micromatic]. A különböző sörök az aroma- és ízkülönbségek miatt különböző nyomásértékeket igényelnek. Az aromásabb és ízesebb sörök kevésbé szénsavasak, így kevesebb nyomásra van szükségük az alacsony szénsavszint fenntartásához [forrás: Wayland Works].

Aztán ott van még a hőmérséklet kérdése. Minél melegebb egy sör, annál gyorsabban leapad. Ez azért van, mert a hő hatására a szénbuborékok gyorsabban kitágulnak és kipukkadnak a sörből. Ez különösen rossz hír az olyan erősen szénsavas lágerek esetében, mint a Coors vagy a Molson. Azokban a bárokban, ahol a hordókat távol tartják a csapoktól, a sörnek hosszú vezetékeken keresztül kell eljutnia a csaphoz. Annak érdekében, hogy a sör ne melegedjen fel útközben, egy glikolrendszer biztonságosan szigeteli és hűti a vezetékeket [forrás: Wayland Works].