Mi az a floppy meghajtó?
A floppymeghajtó a számítógépes hardver olyan része, amely adatokat olvas egy kis lemezről, és adatokat ír rá. A legelterjedtebb típus a 3,5 hüvelykes meghajtó, amelyet többek között az 5,25 hüvelykes meghajtó követ.
A floppylemez volt az 1900-as évek végétől egészen a 21. század elejéig az elsődleges módszer a számítógépek közötti adatátvitelre és a fájlok külső biztonsági mentésére. A floppylemez meghajtó mára nagyrészt teljesen elavult.
Ezt a régebbi tárolóeszközt nemcsak azért váltották fel más hordozható eszközök és beépített számítógépes hardverek, mert ezek elterjedtebbek és ezért kompatibilisek más eszközökkel, hanem azért is, mert sokkal nagyobb teljesítményűek és sokkal több adatot képesek tárolni.
A DVD-khez, CD-khez és Blu-ray lemezekhez használt optikai meghajtó az egyik általánosan használt hardver, amely felváltotta a floppy meghajtót, bár még ez is egyre inkább eltűnőben van a szilárdtest-technológia javára.
Fontos floppy meghajtó tények
A floppymeghajtók, bár még mindig részét képezik néhány létező számítógépnek, lényegében elavultak, helyüket olcsó flash-meghajtók és más hordozható médiameghajtók vették át. Az FDD már nem alapfelszereltség az új számítógépes rendszerekben.
A számítógépházba szerelhető hagyományos floppymeghajtók egyre kevésbé állnak rendelkezésre. Általában a legjobb lehetőség egy olyan számítógépen való használatra, amely nem rendelkezik ilyen meghajtóval, külsőleg, valószínűleg egy USB-alapú lehetőségen keresztül, mint a fenti képen látható.
Az USB FDD-k egy USB-porton keresztül csatlakoznak a számítógéphez, és úgy működnek, mint bármely más cserélhető tárolóeszköz, például a külső merevlemezek és a flash meghajtók.
Floppy-meghajtó fizikai leírása
Egy hagyományos 3,5 hüvelykes FDD körülbelül akkora és olyan súlyú, mint néhány kártyapakli. Egyes külső USB-s változatok csak valamivel nagyobbak, mint maguk a floppylemezek.
A meghajtó elején van egy nyílás a lemez behelyezéséhez, és egy kis gomb a lemez kivezetéséhez.
A hagyományos floppymeghajtó oldalain előfúrt, menetes lyukak találhatók, amelyek segítségével könnyen felszerelhető a számítógépház 3,5 hüvelykes meghajtórekeszébe. A nagyobb, 5,25 hüvelykes meghajtórekeszbe történő beszerelés is lehetséges egy 5,25-3,5-ről 3,5-re váltó konzollal.
A meghajtót úgy kell felszerelni, hogy a csatlakozókkal ellátott vége a számítógép belseje felé, a lemez számára kialakított nyílás pedig kifelé nézzen.
A hátsó végén található egy csatlakozó az alaplaphoz csatlakoztatható szabványos kábelhez. Szintén itt található egy csatlakozó a tápegységből származó áramellátáshoz.
A külső FDD csak a számítógéphez való csatlakoztatásához szükséges csatlakozóval rendelkezik, általában egy USB A típusú csatlakozóval ellátott kábellel. A tápellátás az USB-csatlakozásból származik.
Floppy lemezek vs. újabb tárolóeszközök
A floppylemez elképesztően kis mennyiségű adatot tárol, ha összehasonlítjuk az újabb technológiákkal, például az SD-kártyákkal, a flash meghajtókkal és a lemezekkel.
A legtöbb floppylemez mindössze 1,44 MB adatot képes tárolni, ami kisebb, mint egy átlagos kép vagy MP3! Csak összehasonlításképpen: egy kis, 8 GB-os USB-meghajtó 8 192 MB adatot képes tárolni, ami több mint 5600-szorosa egy floppylemez kapacitásának.
Ráadásul a 8 GB a hordozható tárolók tekintetében az alsó határon van. Egyes apró USB-meghajtók akár 512 GB, sőt 1 TB vagy még annál is nagyobb kapacitással rendelkeznek, ami jól mutatja, mennyire elavult a floppylemez.
Még a telefonok, fényképezőgépek és táblagépek belsejébe illeszkedő SD-kártyák is 512 GB-os vagy annál nagyobb méretűek.
Sok asztali számítógép és laptop rendelkezik lemezmeghajtóval a szoftverek telepítőlemezeinek, DVD-videók, zenei CD-k, Blu-ray filmek stb. betöltésére vagy írására. A CD 700 MB adatmennyiséget tesz lehetővé, a szabványos DVD 4,7 GB-ot támogat, a Blu-ray lemez pedig akár 128 GB-ot is képes kezelni, ha négyrétegű lemezről van szó. A laptopokból fokozatosan kivonultak a belső meghajtók az USB-csatlakozós megoldások javára.
Bár nem igazságos összehasonlítani az ilyen elavult technológiákat a maiakkal, mégis szórakoztató lehet rájönni, hogy egyes BD-lemezek majdnem 100 000-szer annyi adatot képesek tárolni, mint amennyit egy 1,44 MB-os floppylemezre el lehet helyezni.
