Ki volt Poncius Pilátus?

Poncius Pilátus Júdea római prefektusa (helytartója) volt Kr. u. 26-37 körül, és leginkább arról híres, hogy a Bibliában leírtak szerint ő elnökölt Jézus perében.

„A keresztény hagyományban Poncius Pilátust örökre egy eseményhez kötik” – írta Warren Carter, a texasi Fort Worthben található Brite Divinity School újszövetségi professzora a „Poncius Pilátus” című könyvében: Portraits of a Roman Governor” című könyvében (Liturgical Press, 2003). Pilátus „kormányzói hatalmát élet-halálra szólóan arra használta fel, hogy a názáreti Jézust Jeruzsálemben, a 30. év körül kivégeztesse”.

Bibliai hírneve ellenére Pilátusról keveset tudunk. Csak néhány, az életéhez közel eső történelmi beszámoló és lelet maradt fenn napjainkban.

„Ezekkel a korlátozott információkkal nem tudunk életrajzot írni Pilátusról, nem tudunk belelátni a fejébe, nem tudjuk megérteni, hogyan ketyegett” – írta Carter. „Egyszerűen nincsenek alapvető információink róla, nemhogy bármi olyasmi, ami lehetővé tenné számunkra, hogy megértsük pszichológiai felépítését és működését”.

Évszázadokkal Pilátus élete után egyes keresztények pozitív képet alakítottak ki a prefektusról, és néhány egyház még szentként is elismerte őt. A fennmaradt első századi írások azonban egy olyan prefektusról szólnak, aki hajlandó volt halálos erőszakot alkalmazni fegyvertelen tüntetőkkel szemben, és aki olyan mészárlásnak volt az elnöke, hogy visszahívták Rómába.

Történelmi beszámolók

A fennmaradt feljegyzések szinte semmit sem mondanak Pilátus életéről, mielőtt Júdea prefektusa lett, vagy miután visszahívták Rómába.

„A többi [római] helytartóról és arról, hogy a római birodalmi rendszer hogyan tartotta fenn az ellenőrzést, származó információk alapján ésszerűen sejthetjük, hogy Pilátus valószínűleg valamilyen katonai karriert futott be, amelyben valószínűleg tisztként valamilyen módon kitüntette magát” – írta Carter. „Az is eléggé biztosak lehetünk benne, hogy a római társadalom felső rétegéhez tartozott, hogy a családja gazdag volt”.

Máté könyve azt állítja, hogy Pilátus felesége álmot látott Jézusról. „Miközben Pilátus a bírói székben ült, a felesége ezt az üzenetet küldte neki: ‘Ne legyen semmi közöd ahhoz az ártatlan emberhez, mert ma álmomban sokat szenvedtem miatta.”” Máté 27:19.

Az ókori írók, Philón (Kr. e. 20 – Kr. u. 50) és József (Kr. u. 37-100) egyaránt leírtak olyan eseteket, amelyekben Pilátus megsértette a zsidókat. Philón azt írta, hogy Pilátus Tiberius császárnak szentelt pajzsokat állíttatott Heródes palotájában, Jeruzsálemben. A jeruzsálemi nép megsértődött ezen, bár a történészek nem teljesen biztosak abban, hogy miért. Az ókori zsidó szokások nem engedték meg az emberi képek tiszteletét vagy széles körben való megjelenítését, és lehetséges, hogy a császár nevének feltűnő megjelenítését a vallási szokások megsértésének tekintették.

Philón azt állította, hogy Jeruzsálem népe tiltakozott a pajzsok bemutatása ellen, és levelet küldött Tiberius római császárnak, amelyben kérte a pajzsok leszedését. Tiberius levelet írt Pilátusnak, amelyben megdorgálta a pajzsok kihelyezéséről szóló döntését, és elrendelte a pajzsok eltávolítását. Philón azt írta, hogy Pilátus attól félt, hogy a nép el fogja mondani Tiberiusnak „a megvesztegetéseket, a sértegetéseket, a rablásokat, a gyalázkodásokat és az önkényes sérelmeket, az állandóan ismétlődő tárgyalás nélküli kivégzéseket, a szüntelen és rendkívül súlyos kegyetlenségeket”, amelyeket Pilátus állítólag elkövetett. Félelme ellenére Pilátus nem vette le a pajzsokat, és nem tudni, hogy a nép beszámolt-e Tiberiusnak Pilátus állítólagos gaztetteiről (F. H. Colson angol klasszicista fordítása).

Josephus egy másik, súlyosabb incidensről is beszámolt, amikor Jeruzsálemben olyan zászlókat tűztek ki, amelyeken Tiberius neve és valószínűleg képe is szerepelt.

Josephus „A zsidó háború” című könyvében az ókori történetíró azt írta, hogy a zászló kitűzése „nagy izgalmat keltett a zsidók körében; mert akik a közelben voltak, elámultak a látványon, ami azt jelentette, hogy törvényeiket lábbal tiporták – nem engedik meg, hogy a városban bármilyen faragott képet állítsanak fel -, és a feldühödött városi csőcselékhez hatalmas tömeg érkezett a vidékről” (G. A. Williamson angol klasszicista fordítása).

Az emberek azt kérték, hogy a zászlókat vegyék le. Amikor Pilátus ezt megtagadta, az emberek elmentek a házához, és öt napig kint maradtak, a földdel szemben (Williamson fordítása).

Pilátus katonákkal vette körül a tüntetőket, és megfenyegette őket, hogy megöli őket, ha nem fogadják el a zászlókat. „Erre a zsidók, mintha megegyeztek volna, egy testben a földre borultak, és a nyakukat behajlítva azt kiabálták, hogy inkább készek megöletni magukat, minthogy megszegjék a törvényt” – írta Josephus (Williamson fordítása). Pilátus meghátrált, és elrendelte, hogy a zászlókat távolítsák el Jeruzsálemből.

Josephus azt is állította, hogy Pilátus egy szent kincstárból származó pénzt használt fel egy vízvezeték építésére, ami még inkább feldühítette ellene a zsidó közvéleményt. Ez felbőszítette a népet, és a törvényszék elé mentek, és Pilátust kiabálták – írta Josephus (Williamson fordítása). Pilátus a katonáival sok tüntetőt bunkósbotra ültetett, és „az elpusztultak sorsa némaságba borzolta a tömeget” – írta Josephus.

„A zsidók régiségei” című könyvében Josephus azt állította, hogy Pilátus lemészároltatta a szamaritánusok (egy Izraelen belül élő csoport) egy csoportját, akik megpróbáltak felmászni a Gerizim hegyére, hogy a Mózes által eltemetett edényeket keressék. Nem sokkal ezen incidens után Pilátust egy Marcellus nevű férfi váltotta fel Júdeában, és visszaküldték Rómába. A történelmi feljegyzések nem mondják el, hogy mi történt vele, miután visszatért Rómába.

Leletek

Pilátusról nem ismertek képek, de a kutatók felfedeztek néhány vele kapcsolatos tárgyi emléket. Ezek között vannak olyan bronzérmék, amelyeket Kr. u. 29 és 32 között vertek Júdeában. Az érmék egyik oldalán pogány edények, a másikon pedig az ókori judaizmusban használt minták láthatók.

„Az a tény, hogy az érmék egyik oldalán mindig tisztán zsidó motívum látható, arra utalhat, hogy Pilátus szándékosan ábrázolt zsidó és római szimbólumokat egyaránt, hogy folytassa I. Heródes és utódai azon kísérletét, hogy Júdeát még jobban integrálja a birodalomba” – írta Helen Bond, a skóciai Edinburgh-i Egyetem istentudományi karának vezetője „Pontius Pilátus in History and Interpretation” című könyvében (Cambridge University Press, 1998).

Egy másik Pilátushoz köthető lelet egy 1961-ben felfedezett felirat, amelyet egy római színházban fedeztek fel Cezáreában. Ez megadja Pilátus nevét, és azt állítja, hogy Júdea prefektusa. Tiberius császár neve is szerepel rajta. A feliratból más nemigen maradt fenn.

Egy bizonytalanabb lelet egy réz ujjgyűrű, amelyen a „Pilátusé” felirat olvasható, és amelyet Heródes király számára épített palotában, Heródiumban találtak. A gyűrűt az 1968 és 1969 között végzett ásatások során fedezték fel. Bár valószínűtlen, hogy maga Pilátus viselt volna egy egyszerű, rézből készült ujjgyűrűt, lehetséges, hogy olyan valakié, aki kapcsolatban állt a prefektussal, és úgy döntött, hogy a vezetéknevét használja.

Jézus pere

Gyakorlatilag minden, amit Pilátusnak a Jézus elleni perben betöltött szerepéről tudunk, a Bibliából származik. Josephus „A zsidók régiségei” című művének egy szakasza említi Jézust. Sok történész azonban úgy véli, hogy a szöveget nem maga Josephus írta, hanem egy, a történetíró könyvét másoló írnok tette hozzá később. [A 10 legnagyobb történelmi rejtély, amelyet valószínűleg soha nem fognak megoldani]

Máté, Márk, Lukács és János evangéliumában eltérő beszámolók olvashatók a tárgyalásról, de mind a négy evangélium egyetért abban, hogy Pilátus vonakodott Jézust kivégezni, mivel úgy vélte, hogy a vádlott nem követett el olyan bűncselekményt, amely a keresztre feszítést indokolta volna. Mind a négy evangélium azt állítja, hogy a főpapokat is magában foglaló tömeg arra biztatta Pilátust, hogy találja bűnösnek Jézust, és feszítse keresztre.

Máté evangéliuma szerint, amikor Pilátusnak nem sikerült meggyőznie a tömeget Jézus ártatlanságáról, a prefektus „vizet vett, és a tömeg előtt megmosta a kezét. ‘Ártatlan vagyok ennek az embernek a vérében’ – mondta. ‘Ez a ti felelősségetek!”” Máté 27:24.

A négy evangélium mindegyike azt állítja, hogy Pilátus választási lehetőséget kínált a tömegnek, hogy Barabbást, az erőszakos lázadás vezetésével vádolt férfit vagy Jézust engedje szabadon, és a tömeg Barabbás szabadon bocsátását kérte.

János evangéliuma azt állítja, hogy Jézus és Pilátus filozófiai vitát folytatott a tárgyalás alatt. „Azt mondjátok, hogy király vagyok. Valójában azért születtem és jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazság oldalán áll, hallgat rám” – mondta Jézus. Pilátus pedig megkérdezte: „Mi az igazság?”.