Miért unatkozom?

Az unalom olyan, mint egy idegesítő dolog, ami akkor tör elő, amikor tudod, hogy valami mást szeretnél csinálni, mint amit éppen csinálsz. Néha a helyzet a hibás, például amikor egy ismétlődő munkahelyi műszakban ragadsz, vagy udvariasan hallgatod a beszédes beszédű szomszédot.

Máskor pedig előfordulhat, hogy szabadon cselekedhetsz, és tudod, hogy tenni akarsz valamit, csak nem tudod, mit tegyél. Vegye észre, hogy ezek a forgatókönyvek különböznek attól az apatikus állapottól, amikor egyszerűen nem akar semmit sem tenni.

Az unalom kellemetlen, és evolúciós szempontból úgy tűnik, adaptív funkciója az, hogy arra motivál, hogy változtassunk a körülményeinken, hogy valami személyesen értelmesebbet tegyünk. Ehhez kapcsolódóan kutatások szerint az unalom fokozhatja a kreativitást, feltehetően azért, mert arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk és értelmet keressünk.

Úgy tűnik, egyes emberek gyakrabban tapasztalják az unalmat, mint mások. A pszichológusok kérdőívekkel mérik ezt az „unalomra való hajlamot”, amelyet egy személyiségjegyhez hasonlónak tekintenek. A magas pontszámot elérők általában egyetértenek azzal, hogy az idő lassan telik, és hogy nehezen tudják magukat szórakoztatni, más hasonló állítások mellett.

Sajnos a krónikusan unatkozókat fokozottan fenyegeti a depresszió és a függőség kockázata – gyakran fordulnak italhoz, drogokhoz és digitális eszközökhöz, hogy enyhítsék kellemetlenségüket és nyugtalanságukat, bár ezek a stratégiák csak átmeneti és felszínes enyhülést ígérnek.

Az unalom valódi leküzdéséhez a titok az, hogy megtaláljuk a személyesen értelmes elfoglaltságokat, amelyek a kihívás és az újdonság megfelelő keverékét kínálják.