Hogyan működik a 3D?

A 3D a háromdimenziós kifejezés rövidítése. A „hagyományos” filmek 2D-sek, azaz kétdimenziósak. Mik azok a dimenziók, és mi a különbség?

A dimenziók a tér tulajdonságai. Egy adott irányban való kiterjedésre utalnak. Például a kétdimenziós (2D) képek két dimenzióval rendelkeznek: hossz és szélesség. Gondoljunk egy papírra rajzolt képre. A papírnak van hossza és szélessége.

A való világban azonban sok dolognak három dimenziója van. A harmadik dimenzió a mélység. Gondoljunk egy kockára. Nemcsak hosszúsága és szélessége van, hanem mélysége is.

Amikor filmet nézel, a képernyő kétdimenziós. Hossza és szélessége van, de mélysége nincs. Ezért tűnik úgy, hogy a „hagyományos” 2D-s filmek úgy néznek ki, mintha az összes cselekmény ott fent történne a nagy képernyőn.

A 3D-s filmek viszont mélységet adnak, és azt az érzést keltik benned, mintha te is részese lennél az élménynek. Láthatod a feléd repülő autókat vagy a levegőben lebegő hópelyheket körülötted. Hát nem csodálatos a modern technológia? Hogyan csinálják ezt?

Az emberek a binokuláris látásnak köszönhetően érzékelik a mélységet és három dimenzióban látják a valós világot. Nem, mi nem binokulárral nézünk! De van két szemünk, amelyek körülbelül három hüvelyk távolságra vannak egymástól.

A szemek elkülönülése azt jelenti, hogy mindkét szem egy kicsit más perspektívából látja a világot. Erős agyunk a világnak ezt a két, kissé eltérő képét veszi alapul, és elvégzi a szükséges számításokat a mélységérzet kialakításához és a távolság felméréséhez.

Próbálja ki ezeket az egyszerű kísérleteket, hogy tesztelje binokuláris látását. Tartsa az egyik karját egyenesen maga elé, a hüvelykujját felfelé tartva. Csukja be az egyik szemét, és bámulja a hüvelykujját. Most csukja be a másik szemét. Mit lát? Ahogy becsukja az egyik szemét, majd a másikat, látnia kell, hogy a hüvelykujja mintha kissé elmozdulna a háttérrel szemben.

Úgy gondolja, hogy a binokuláris látás nem jelent nagy különbséget? Fogj egy labdát, és kérd meg egy barátodat, hogy dobja fel neked. Gyakorolja elkapni a labdát néhányszor. Ezután tartsa csukva az egyik szemét, és próbálja elkapni a labdát. Észrevetted, hogy mennyivel nehezebb felmérni a távolságot és elkapni a labdát?

A tudósoknak van egy fantázianevük arra, hogy a szemed és az agyad hogyan működik együtt a háromdimenziós látás érdekében. Ezt sztereoszkópiának hívják. A sztereoszkópia az, amit a modern 3D technológia megpróbál megismételni.

A 3D-technológiának ma már többféle típusa létezik, de alapvetően ugyanazt csinálják. A 3D-s filmek és azok a buta szemüvegek együtt dolgoznak, hogy az egyes szemek ugyanazt a képet különböző perspektívákból nézzék.

Az alkalmazott technológia pontos típusától függően a 3D szemüveg, amelyet visel, speciális záróelemeket, színszűrőket vagy polarizált lencséket használ a képek fogadásához. A többiről az agyad gondoskodik!

A régebbi (és néhány újabb) 3D-s filmeket például speciális piros és kék (néha piros és zöld) szemüvegen keresztül kell nézni. A képeket ezekben a színekben – vörös és kék – vetítik ki, és a speciális szemüvegek gondoskodnak arról, hogy minden szem csak az egyik képet fogadja. Mint mindig, a 3D hatást az agyad állítja össze.

Az újabb filmek polarizált szemüvegeket használnak, amelyek kihasználják, hogy a fény polarizálható, vagyis különböző irányultságú lehet. Az újabb, polarizált lencsékkel ellátott 3D szemüvegeknek nincs szükségük külön színekre, és sokkal élethűbb élményt nyújthatnak.

A hihetetlen agyad automatikusan elvégzi ezt a 3D feldolgozást. Ez egy fantasztikus gépezet! A 3D-s filmek készítőinek a legnehezebb része, hogy rávegyék a kamerát, hogy ugyanezt tegye, hogy a megfelelő képeket küldjék a szemednek a filmvásznon keresztül.

Ahhoz, hogy jó 3D-s képet kapjunk, ugyanannak a képnek két változatára van szükség, amelyet pontosan olyan szögből filmeztek le, ahogyan azt a szemünk látja. Ennek eléréséhez a filmkészítők speciális filmfelszereléseket használnak, amelyek két kamerát használnak, amelyeket az emberi szem helyzetének utánzására csavaroznak be.

A 3D-s animációs filmek elkészítéséhez az animátorok alapvetően ugyanezt teszik. Minden egyes képnek két változatát készítik el, hogy lemásolják az egyes szemek perspektíváját. Bár így könnyebb tökéletes képeket kapni, az összes extra kép elkészítése rengeteg plusz időt vesz igénybe.