Mi volt a Hindenburg?
Az első léghajó 1852-re nyúlik vissza, amikor a francia Henri Giffard egy hidrogénnel töltött léghajót épített. Egy kis gőzgépet hordozott, amely egy légcsavart hajtott, és lehetővé tette, hogy a léghajó óránként körülbelül hat mérföldes sebességet érjen el.
Később, a 19. században a német Ferdinand von Zeppelin gróf továbbfejlesztette a léghajót. Kifejlesztette a merev léghajót, amelynek könnyűfémgerendákból álló váza segítette a belső tér védelmét, amelyet erősen gyúlékony hidrogéngázzal töltöttek meg. Ezeket a merev léghajókat Zeppelinek vagy léghajók néven ismerték.
Bár a hidrogén használata miatt robbanásveszélyesek voltak, a merev léghajókat a légi közlekedés jövőjének tekintették. A németek egyre nagyobb és nagyobb léghajókat fejlesztettek ki, amelyek sok utast tudtak szállítani.
1929-ben a német Graf Zeppelin léghajó sikeresen körberepülte a világot. A következő évtizedben a Graf Zeppelin megkezdte a világ első transzatlanti légi járatát. Ez olyan sikeres volt, hogy a németeket egy még nagyobb utasszállító léghajó, a Hindenburg megalkotására ösztönözte.
A Hindenburgot 1936 márciusában bocsátották vízre a németországi Friedrichshafenben. A 804 láb hosszú léghajót a náci Németország büszkeségének tartották. A valamivel több mint 1000 utas befogadására alkalmas és óránként 84 mérföldes maximális sebességgel rendelkező Hindenburg gyorsan népszerű transzatlanti közlekedési eszközzé vált Németország és az Egyesült Államok között.
Tragikus módon a Hindenburg – és a merev léghajók népszerűsége általában – 1937. május 6-án tűzvészben véget ért. Ezen a napon a Hindenburgnak a New Jersey állambeli Lakehurstben lévő haditengerészeti létesítményben kellett volna leszállnia. Közeledésekor hirtelen lángba borult.
Az egész hajó alig több mint 30 másodperc alatt megsemmisült, a törmelék legalább 200 láb magasra zuhant, és a repülőtérre szóródott. A Hindenburg fedélzetén 97 ember tartózkodott azon a végzetes napon, és a tragédia következtében 36-an haltak meg: 13 utas, 22 személyzeti tag és a földi személyzet egy civil tagja. A túlélők többsége súlyos sérüléseket szenvedett.
A robbanás pontos oka a mai napig rejtély. Tekintettel az Egyesült Államokban egyre erősödő náciellenes hangulatra, egyesek szabotázscselekményre gyanakodtak. Mások úgy vélték, hogy egy hidrogéngáz-szivárgás és valamilyen szikra, esetleg a légköri elektromosság kisülése okozta a robbanást.
A Hindenburgot valójában héliumgázzal tervezték, amely biztonságosabb, mint a hidrogén. Az Egyesült Államok azonban exportkorlátozásokat vezetett be a héliumgázra a náci Németországgal szemben, ami arra kényszerítette a németeket, hogy helyette a nagy robbanóerejű hidrogént használják.
A Hindenburg-katasztrófa médiaszenzáció volt. Az egész incidenst videóra vették. Ráadásul Herb Morrison rádiós bemondó híres, pillanatról pillanatra terjedő leírást készített az eseményekről, amint azok lezajlottak. Az ő szájából hangzott el a híres mondat: „Ó, az emberiség!”.
