Kik voltak az ávósok?

Hogyan jött létre?

• 1945: a budapesti rendőrségen belül megalakult a Politikai Rendészeti Osztály (PRO), Péter Gábor vezetésével. A háborús bűnösök felkutatása mellett már ekkor a kommunista párt politikai ellenfeleit is üldözte.
• 1946: a szervezet Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) néven országos hatáskört kapott. Innen a köznyelvi „ávós” szó.
• 1948: a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH) lett, 1950-től pedig önálló, közvetlenül a kormánynak alárendelt hatóság.
• 1953: Péter Gábort letartóztatták, az ÁVH-t visszaolvasztották a Belügyminisztériumba, de a köznyelv továbbra is ávósoknak hívta a politikai rendőröket.

Mit csináltak az ávósok?

Az ÁVH a Rákosi-rendszer elnyomó szervezete volt, a Szovjetunió titkosrendőrségének (NKVD, majd MGB) mintájára, szovjet tanácsadókkal. Kiterjedt besúgóhálózatot épített ki, lehallgatott és megfigyelt, letartóztatott és internált. Az ÁVH készítette elő a koncepciós pereket, köztük a Mindszenty-pert és a Rajk-pert (1949); kihallgatásain rendszeres volt a kínzás. Az ő felügyeletük alatt működött a recski internálótábor, és ők hajtották végre az 1951-es budapesti kitelepítéseket. Központja az Andrássy út 60. alatt volt, ahol ma a Terror Háza Múzeum működik.

Az ÁVH 1956-ban

1956. október 23-án a Magyar Rádió épületénél az ott őrséget adó államvédelmisek tüzet nyitottak a tömegre – ez volt a fegyveres harc kezdete. A forradalom napjaiban a felkelők több helyen ávósokra vadásztak, október 30-án a Köztársaság téri pártház ostroma után többeket meglincseltek. Nagy Imre október 28-i rádióbeszédében jelentette be az ÁVH feloszlatását.

Mi lett az ávósokkal?

A forradalom leverése után a volt államvédelmisek egy része a pufajkás karhatalomba, illetve a Belügyminisztérium újjászervezett politikai rendőrségébe került (1962-től BM III. Főcsoportfőnökség), amely 1990-ig működött. A felelősségre vonás a rendszerváltás után is jórészt elmaradt.