Cunamik

A cunamik csak hosszú hullámok – nagyon hosszú hullámok. De mi is az a hullám? A hanghullámok, a rádióhullámok, sőt, még a stadionban lévő „hullám” is mind közös az óceánokon átvonuló hullámokkal. A hullámok elindításához külső erőre van szükség, például ha egy követ dobunk egy tóba, vagy ha a hullámok a tengeren keresztülfújnak. A szökőárak esetében a fellépő erők nagyok – és hatásuk ennek megfelelően hatalmas lehet.

Mi a cunami?

A cunami rendkívül hosszú hullámok sorozata, amelyet az óceán nagy és hirtelen elmozdulása okoz, általában az óceánfenék alatt vagy közelében bekövetkező földrengés következtében. Ez az erő olyan hullámokat hoz létre, amelyek a forrásuktól minden irányba kisugároznak, és néha egész óceáni medencéket átszelnek. A szél által keltett hullámokkal ellentétben, amelyek csak az óceán legfelső rétegén haladnak keresztül, a cunamik a teljes vízoszlopon keresztül mozognak, az óceánfenéktől az óceán felszínéig.

Mi okozza a cunamikat?

A legtöbb cunamit az egymáshoz közeledő tektonikus lemezhatárokon bekövetkező földrengések okozzák. A Global Historical Tsunami Database szerint 1900 óta a valószínűsíthető cunamik több mint 80%-át földrengések okozták. Szökőárat okozhatnak azonban földcsuszamlások, vulkáni tevékenység, bizonyos típusú időjárási jelenségek, valamint – esetleg – földközeli objektumok (pl. aszteroidák, üstökösök), amelyek az óceán fölött ütköznek vagy felrobbannak.

Cunami mozgása

Ha egy cunami egyszer kialakul, sebessége az óceán mélységétől függ. Az óceán mélyén a cunami olyan gyorsan, több mint 500 mérföld/órával mozoghat, mint egy sugárhajtású repülőgép, és a hullámhossza, azaz a tetőponttól a tetőpontig terjedő távolság több száz mérföld is lehet. A tengerészek a tengeren általában nem veszik észre a cunamit, amikor az elhalad alattuk; a mély vízben a hullám teteje ritkán ér el három lábnál magasabbat, mint az óceáni hullámzás. A NOAA mélytengeri cunamifelmérő és -jelentő rendszerei (DART), amelyek az óceán mélyén találhatók, képesek érzékelni a tengerszint magasságában bekövetkező kis változásokat, és továbbítják ezeket az információkat a cunamiriasztó központoknak.

A szökőár emberre gyakorolt hatásai

A nagy szökőárak jelentős veszélyt jelentenek az emberi egészségre, a tulajdonra, az infrastruktúrára, az erőforrásokra és a gazdaságra. A hatások hosszan tartóak lehetnek, és a partvonalon túl is érezhetők. A szökőárak általában a forrásuk közelében okozzák a legsúlyosabb károkat és áldozatokat, ahol kevés idő áll rendelkezésre a figyelmeztetésre. A nagy szökőárak azonban távoli partokat is elérhetnek, és széles körű károkat okozhatnak. A 2004-es indiai-óceáni szökőár például 17 országot érintett Délkelet- és Dél-Ázsiában, valamint Kelet- és Dél-Afrikában.

Cunami-előrejelzés

A tudósok nem tudják megjósolni, hogy mikor és hol fog lecsapni a következő cunami. A szökőár-előrejelző központok azonban tudják, hogy mely földrengések okozhatnak szökőárat, és tudnak üzenetet kiadni, ha egy ilyen szökőár bekövetkezhet. Figyelemmel kísérik a mélytengeri és part menti tengerszint-megfigyelő rendszerek hálózatait, amelyeket a cunamik észlelésére terveztek, és e hálózatokból származó információkat használják fel a part menti hatások előrejelzésére és a helyi evakuálási döntések irányítására. A cunami-előrejelző képességek a 2004-es indiai-óceáni szökőár óta drámaian javultak. A NOAA tudósai azon dolgoznak, hogy tovább javítsák a figyelmeztető központok működését, és segítsék a közösségeket a reagálásra való felkészülésben.