Miért lesznek szerelmesek az emberek?

A „biológiai megvesztegetés”, amely megmagyarázza, hogy az emberek miért szeretnek egymásba

A legalapvetőbb szinten a szerelem a túlélésről szól – az egyén és a faj túléléséről. Az emberek rendkívül együttműködőek; együtt kell működnünk, hogy megéljünk, hogy tudást szerezzünk, és hogy felneveljük a nagymértékben függő utódainkat. De az együttműködés nem könnyű. Egy ideális világban boldog magányban élnénk, azt csinálnánk, amit akarunk, amikor akarjuk, és nem kellene tekintettel lennünk mások szükségleteire vagy fenyegetéseire.

A csoportos élet azt jelenti, hogy versenyeznünk kell az erőforrásokért, koordinálnunk kell a mozgásunkat, hierarchián belül kell léteznünk, és ügyelnünk kell arra, hogy szemmel tartsuk azokat, akik esetleg hazudnak, csalnak és lopnak. Mit talált ki tehát az evolúció annak biztosítására, hogy ezekbe a túlélés szempontjából kritikus kapcsolatokba belekezdjünk, majd azok költségei ellenére beruházzunk? Szerelem.

A szerelem csak vegyi anyag?

A szerelem azért fejlődött ki, hogy megvesztegessen minket, hogy elkezdjük és fenntartsuk azokat a kapcsolatokat – a szeretőkkel, a gyerekekkel, a családdal és a barátokkal -, amelyekre egyszerűen az életben maradásunkhoz és génjeink továbbörökítéséhez van szükségünk. És ez a biológiai megvesztegetés négy neurokémiai anyag formájában jelenik meg, amelyek a vonzalom és a szerelem alapját képezik: oxitocin, dopamin, szerotonin és béta-endorfin.

Az oxitocin azért fontos a vonzalom során, mert csökkenti az új kapcsolatok megkezdésével kapcsolatos gátlásaidat azáltal, hogy lecsendesíti az amigdala, az agyad félelemközpontját, ami azt jelenti, hogy magabiztosan közelítesz egy új ismerőshöz.

A dopamin mindig az oxitocinnal egy időben szabadul fel. Ez a szervezeted jutalomkémiai vegyülete, és akkor szabadul fel, amikor olyasmit teszel, amit élvezel. Ebben az esetben a magabiztosságodért jutalmaz, valamint az oxitocinnal együttműködve plasztikusabbá teszi az agyadat – lehetővé téve, hogy új tényeket tanulj és jegyezz meg erről az új emberről -, és mint az életerő hormonja, arra motivál, hogy felkelj a székedből és közeledj.

Ezek a vegyi anyagok elsősorban az agy limbikus területén, a tudattalan magjában fejtik ki hatásukat. Ez azért van így, mert a vonzalom vagy a vágy kezdetben tisztán ösztönös és tudattalan érzés. A csökkent szerotoninszint felszabadítja a szerelem megszállott elemét. A többi vegyi anyaggal ellentétben a szerotonin a kapcsolat kezdetén lecsökken, ezért az elmédet hajlamos elárasztani az új szerelmeddel kapcsolatos gondolatokkal.

Végül pedig itt van a béta-endorfin. Ez a hosszú távú szerelem hormonja. Az emberek évtizedekig is lehetnek kapcsolatban, és különösen az oxitocin nem elég erős ahhoz, hogy hosszú távon alátámassza a szerelmet. Továbbá az oxitocin többnyire csak a szexuális és reproduktív szerelemmel kapcsolatos helyzetekben szabadul fel jelentős mennyiségben, ami azt jelenti, hogy nem képes a barátság – egy kulcsfontosságú, túlélés szempontjából kritikus emberi kötelék – alátámasztására.

A béta-endorfin azonban igen, és ez működik, mert ez egy ópiát, mint a heroin vagy a morfium. És mint a heroin, ez is függőséget okoz. Azért működik, mert függővé válunk azoktól, akiket szeretünk, mint az ópiátos mámor forrásától, és amikor különválunk, hidegre teszünk, ami arra ösztönöz, hogy visszatérjünk hozzájuk egy újabb eufórikus adagért.

Mivel a béta-endorfin a szerelem, nem pedig a vágy alapja, agyunk tudattalan és tudatos területei (a limbikus terület és az agykéreg) egyaránt be vannak vonva, ami azt jelenti, hogy az emberek a szerelmet megtapasztalhatják ösztönös késztetésként vagy érzelemként, amely magában foglalja a vágyat, a haragot vagy a gyönyört, de tudatos folyamatként is, amely magában foglalja a reflexiót, a bizalmat, az empátiát, a figyelmet és a tervezést.