Tényleg elmúlik a rossz szag a kezünkkel való hadonászástól?
Valaki (biztosan nem te, mert az lehetetlen lenne) gázzal gázolt, és most mindenki a szobában hevesen hadonászik a kezével az orra előtt, kétségbeesett próbálkozásként, hogy elmeneküljön a mérgező füsttől. De vajon az, hogy ezt a metacarpal táncot járjuk, valóban csökkenti a súlyosan kellemetlen illatoknak való kitettséget, vagy a hisztérikus csapkodásunk mind hiábavaló? Derítsük ki!
Alex Klotz, az MIT tudósa szerint „a szagrészecskék diffundálnak a levegőben – vagyis véletlenszerűen mozognak, ahogy a levegőmolekulák találkoznak velük. Mivel véletlenszerűen mozognak, ugyanolyan valószínű, hogy előrefelé mozognak, mint hátrafelé, ami azt jelenti, hogy sokkal messzebbre jutnak el a távoli orrokhoz, mint a közelebbiekhez”.
„A légáramlatok azonban sokkal gyorsabban mozgathatják a részecskéket, mint a diffúzió, ezért a vadászok mindig a zsákmányuktól szél felől akarnak tartózkodni (ezt nevezzük diffúziós-advekciós folyamatnak)” – folytatja. „Amikor a levegőt az orrunk előtt fújjuk, lényegében egy miniatűr légáramlatot hozunk létre, amely remélhetőleg el tudja távolítani a molekulákat az arcunktól”.”
Egyszerűbben fogalmazva, elméletileg a kézzel való integetéssel létrehozott széláramlatok valóban képesek máshová küldeni a kellemetlen szagokat.
„Azonban” – mondja Klotz – „ha valamit érez, akkor az valószínűleg azt jelenti, hogy az illat a forrásból a maga területére is elszivárgott, és a körülötte lévő levegőben is van belőle egy kis koncentráció. Ebben az esetben a fújkálás valószínűleg nem fog olyan jól működni, mert még több bűz fogja kitölteni azt az űrt, amit az imént elsöpörtél”.
Tehát legközelebb, ha valami savanyú szagot érzel, ahelyett, hogy a bűzfelhőben ráznád a kezed, talán fontold meg, hogy olyan messzire futsz, amennyire emberileg lehetséges. Biztos vagyok benne, hogy mindenki meg fogja érteni.
