Honnan tudom, hogy büdös vagyok-e?

Néha-néha találkozol valakivel – egy kollégával, egy barátod barátjával, egy idegennel a buszon -, aki valahogy nem veszi észre, hogy szent tehén, büdös. Lehet, hogy ez a lehengerlő testszag, a sajtos lábszag vagy csak a jó öreg rossz lehelet, de a legtöbben elgondolkodtunk már azon, hogy időnként elgondolkodunk azon, hogy vajon most éppen büdös vagyok-e? Még aggasztóbb a következő kérdés: Hogyan állapíthatom meg? Mivel mindannyian annyira hozzászoktunk a saját testünk által kibocsátott szagokhoz, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy nem mi vagyunk az a büdös fickó, akiről mindenki beszél?

A jó hír az, hogy manapság a legtöbbünknek nem kell aggódnia. „Az amerikai vagy nyugat-európai emberek minden nap zuhanyoznak, és a rossz higiénia elég alacsony szinten van” – mondta Dr. George Preti, a Monell Chemical Sense Center korábbi munkatársa, amikor 2016-ban interjút készítettünk vele. „A legtöbb ember nem termel olyan szagot, ami társadalmi távolságból is észrevehető lenne. Mondjuk a lábad – általában társas helyzetekben a lábad nem lesz észrevehető, mert cipő van rajtad. Hacsak nem veszed le, a szag nem hatja át a helyiséget”.

Preti továbbá elmagyarázta nekünk, hogy nem csak a szagok távoltartására szolgáló termékek lettek jobbak – mi is egyre jobban használjuk őket. Bár a nagyapád talán nem helyesli (vagy nem érti) a napi ápolási rendszered, de legalább azt értékelnie kellene, hogy ennek eredményeképpen mennyivel jobb illatúak a nyilvános helyiségeink. „Sokkal másabbak a dolgok, mint amikor gyerekként New Yorkban tömegközlekedtem – manapság nem sok rossz szagot veszel fel” – mondta Preti. „A hónaljszag régebben sokkal elterjedtebb volt – az 50-es évek végén és a 60-as évek elején nyáron metróztam Manhattanben, és határozottan emlékszem, hogy akkoriban sokkal jobban észrevettem a szagot.”

A legfőbb terület, amely még mindig aggodalomra adhat okot, a száj, a krónikus szájszag (vagyis a kellemetlen lehelet) még mindig sokak 10 százalékát sújtja. Ha aggódsz, hogy te is közéjük tartozol, az egyik trükk az, hogy megnyalod a csuklódat, vársz tíz másodpercet, majd megszaglászod a lenyalt foltot: Ha büdös, akkor nagy valószínűséggel a leheleted is az. Még megbízhatóbb módszer persze, ha egyszerűen megkérdezel valakit.

Ez tulajdonképpen igaz minden aggodalomra, ami a különböző testszagokkal kapcsolatos, legyen az száj, láb, hónalj vagy akár ágyék (oké, talán nem ágyék, csak mosd meg). „Keress valakit, akit ismersz és megbízol benne, és kérdezd meg” – volt Preti tanácsa. „Ha azt mondják, hogy nincs büdös szagod, akkor valószínűleg nincs miért aggódnod”.

Csak ne feledd, ha azt mondják, hogy jó szagod van, miközben könnybe lábadt szemmel hátrálnak, akkor érdemes megpróbálnod megkérdezni valaki mást.