Ki volt Muhammad Ali?

A Joe Martinnal edzőtáborozó Ali hamar ígéretes bunyósnak bizonyult. Keményen dolgozott, és több országos versenyt is megnyert. Aztán 1960-ban részt vett a római olimpiai játékokon. Ali súlycsoportjában aranyérmet nyert az ökölvívásban.

Otthon azonban Ali diszkriminációval szembesült. Az 1960-as évek polgárjogi mozgalma már javában zajlott, és Alit frusztrálta, hogy másodrangú állampolgárként kezelték. Egy legenda szerint Ali az aranyérmét az Ohio folyóba dobta, miután Louisville-ben egy szegregált ebédlőben megtagadták tőle a kiszolgálást. Igaz volt ez a történet? Senki sem tudja biztosan. De azt sem tudja senki, hol van ma Ali aranyérme.

A fiatal bokszoló hamarosan legalább annyira ismert lett a személyiségéről, mint a tehetségéről. Ali sármja, szellemessége és magabiztossága páratlan volt. Gyakran beszélt rímekben. Ha közelgő mérkőzése volt, Ali megjósolta, hogy melyik menetben fog nyerni. Soha nem volt hajlandó lekicsinyelni a saját tehetségét – sőt, jóval előbb nevezte magát „A Legnagyobbnak”, mint bárki más.

1964 februárjában Ali az olimpiai aranynál is nagyobb díjra vetette a szemét. Kihívta Sonny Listont egy mérkőzésre a nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki címért. Ali azt mondta, hogy a nyolcadik menetben győzni fog. Sokan nem értettek egyet. Úgy gondolták, hogy Liston könnyedén legyőzi a fiatal bokszolót. De Ali megnyerte a mérkőzést – és ezt mindössze hat menetben tette.

Két nappal azután, hogy Ali lett a nehézsúlyú világbajnok, bejelentette, hogy áttért az iszlámra. Azt is megosztotta, hogy tagja az Iszlám Nemzetnek, az amerikai fekete muszlimok amerikai szervezetének, amelynek hitével barátja, Malcolm X ismertette meg. Abban az időben a csoport arról volt ismert, hogy a fekete nacionalizmus mellett az iszlám eszméit is tanította.

1966-ban Ali megtudta, hogy behívták az amerikai hadseregbe. Nagyon nyilvánosan ellenezte a vietnami háborút, mondván, hogy nincs „vitája velük, a vietkongokkal”. Ali azt mondta: „A népem igazi ellensége itt van”, és ezzel magyarázta, hogy nem tervezte, hogy belép a háborúba, miközben őt és más feketéket megtagadják az emberi jogoktól az Egyesült Államokban. 1967 áprilisában Ali hivatalosan megtagadta a háborús szolgálatot. Muszlim hitére hivatkozott, és azt mondta, hogy lelkiismereti okokból tiltakozik.

Ennek következtében Alit öt év börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet ellen azonban fellebbezett, és szabadlábon maradt. Ennek ellenére megfosztották címétől, és eltiltották az amerikai ökölvívástól. Sokan megvetették országszerte, akik hazafiatlannak tartották döntését.

1970-ben Ali elítélését az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hatályon kívül helyezte. 1970-ben visszatért a ringbe azzal az elhatározással, hogy visszaszerzi a címét. 1971-ben Ali kihívta az akkori bajnok Joe Fraziert. Ők ketten 15 meneten keresztül küzdöttek, mielőtt Fraziert győztesnek nyilvánították. Ez volt Ali karrierjének első veresége.

Gondolod, hogy Ali hagyta, hogy ez megállítsa? Természetesen nem! Tovább edzett, és két évvel később egy visszavágón legyőzte Fraziert. Majd 1974-ben legyőzte George Foremant, és másodszor is nehézsúlyú világbajnok lett. Elvesztette, majd 1978-ban harmadszor is visszaszerezte a címet.

Ali 1981-ben vonult vissza az ökölvívástól. Végső mérlege 56 győzelmet és mindössze öt vereséget tartalmazott. Győzelmei közül 37 kiütéses volt. Később, 1990-ben felvették a Nemzetközi Bokszhírességek Csarnokába. Ő gyújtotta meg az olimpiai lángot is 1996-ban. Ali 2005-ben megkapta a Szabadság Érdemrendet.

Muhammad Ali kilépett az Iszlám Nemzetből is. Ennek ellenére élete végéig elkötelezett muszlim maradt. Filantróp lett, részt vett a Speciális Olimpiai Játékokban és a Make-a-Wish Alapítványban. Támogatta a Muhammad Ali Parkinson Központot is. 2005-ben megnyitotta a Muhammad Ali Központot Louisville-ben, hogy „inspirálja az embereket, hogy a lehető legjobbak legyenek”.